Február 23-án 9 óra környékén már gyülekeztünk a 10 órai versenyre, amire Várszegi Szilárd barátunk-az ünnepelt-hívott meg bennünket. Örömmel jöttünk, mert Ő hívott, és örömmel jöttünk, mert ünnepelni akartunk. Ünnepelni tiszta szívből csak azt tudjuk, akit tisztelünk, kedvelünk, vagy legalábbis elismerjük. Úgy gondolom, hogy Szilárdot –ámbár néha parttalan és személyeskedő vitákba bonyolódik, igaz hogy a saját elvei és igazság érzete alapján, de senkit nem méregből, lélekből támadva- kivívta mindannyiunk tiszteletét, szeretetét és elismerését. Tisztelnünk kell az ulti iránti elkötelezettségét, a tudásához mérten nagyfokú szerénységét, a sporttársai iránti tisztességét. El kell ismernünk az elért eredményeit ( kétszeres szövetségi bajnok, egyszeres MUOE bajnok, sportulti ranglista vezető, illetve mester minősítésű játékos) hiszen ezek önmagukért beszélnek. Én személy szerint kedvelem őt, nemcsak emberi kvalitásai miatt, hanem a játék felfogása, a nem „betonos” játéka miatt is.

Erre az ünneplésre 40-nél többen jöttünk össze, és 38-an ültünk le játszani. A Szövetség nevében Vizi Béla főtitkár, a MUOE nevében jómagam köszöntöttük, illetve adtuk át szervezeteink ajándékát. Szilárd miután megköszönte az ajándékokat és a méltató szavakat, egy pohár pezsgővel vendégelt meg minden jelenlévőt. Ezt a napot hagytuk, hogy csak az övé legyen. Az ő szabályai szerint játszottunk, ő volt az egyszemélyes zsűri, ő volt aznap minden probléma megoldója. Öröm volt nézni, ahogy ez a „hattyúdalát” oly sokszor megéneklő idős bajnokunk lubickolt a feladatok sokaságában, és látszott rajta, hogy most elemében van és nem a hattyúdalát fogalmazza. Persze, azért mi igyekeztünk elrontani az örömét, legalábbis ami a versenyek helyezéseit illeti. Ez nem sikerült teljes mértékben, hisz az aznapi három verseny közül egyet megnyert, egyszer negyedik, egyszer ötödik helyen végzett. Összességében mindenki jól érezte magát, és elégedett lehetett. Egy apróságot – ami, ha jobban belegondolok nem is olyan apróság-, azért szeretnék megjegyezni. Meglehetősen régóta tudtuk ezt a napot, hiszen Szilárd minden országos, és helyi vezetőnek szólt ez ügyben, ennek ellenére több helyen versenyt hirdettek e napra. Lehet ki fogásokat találni, lehet fanyalogni, de egyet nem lehet. A saját bajnokunknak fájdalmat okozni.

Kedves Szilárd! Kívánjuk neked szívből, hogy a Jóisten még sokáig éltessen!

U.i: amikor hajnali 3 körül elindultam haza, akkor még egy asztalnál játszott 4 ember. Egy Vajdácskáról, egy Szegedről, egy Debrecenből, és egy Soltvadkertről. Jó volt őket így látni.

Muzslai Róbert MUOE elnök