A két helyszínen – Tiszabercel, Makó – lebonyolított elődöntő küzdelmei után a bejutó 21 fő Budapest belvárosában elhelyezkedő Bohémtanya Étteremben döntötte el a Nemzeti Ulti Bajnokság társasági ulti döntő helyezéseit.

A verseny szervezésével kapcsolatos tevékenységet a döntőn nem érintett Vizi Béla főtitkár látta el.

A megnyitót követően a játék azonnal elkezdődött. A döntő szervezésénél a létszám és a játszott fordulók száma kedvező feltételeket adtak. A 21 fő és a 10 fordulós játék (a szokásos 12 leosztással) lehetővé tette, hogy a döntőben – nem az egyes játékot követő, addigi eredmények alapján összesorsolt játékosokkal, hanem – mindenki játszott mindenkivel. Ebben meghatározó szerepe volt Kovács Csabának, aki a döntőbejutott 21 fő – véletlenszerű és fordulónként más helyen (asztal, hely) – összesorolását elkészítette, azt a szervezők rendelkezésére bocsátotta.

A döntő helyszíne visszacsempészte a retró hangulatú, pincéres kiszolgálású, de mégis – nem leértékelve a valódi besorolást – kocsma, az ulti játék alapvetően elfeledett múltját.

 Az intimitást biztosító, döntően „fényszegény”, boxos, 60-as, 70-es évek bútoraival és dísztárgyaival berendezett helyiség emléket ébreszthetett a magyarországi, a kocsmai ulti játék korai időszakára. Az étteremnek a  verseny rendelkezésére álló terme alkalmas arra, hogy aki egy jót szeretne beszélgetni a haverokkal, enyhe félhomályban eltöltsön, kártyázzon néhány órát, azonban emiatt teljesen más szemléletű körülményeket adott a korábbi a NUB bajnoki döntők helyszíneihez képest.

A Szövetség elnöksége megmutatta, hogy a szövetségi és egyesületi élet szervezése, irányítása mellett az ulti játékot sem felejtette el, jól választotta meg a játék taktikáját és a verseny stratégiáját.     A hét fős elnökségből a döntőben résztvevők több mint 23%-a jutott be. Külön kiemelendő, hogy az elnökségi tagok derekasan helytálltak. A döntő első hat helyezettjéből 3 fő tartozik az elnökségségbe, közöttük az elnök.

Az egyes fordulók eredményei alapján mondható, hogy küzdelmes döntő volt. Már első forduló érdekességgel szolgált. Az un. asztal győzelmet egy segédpont megszerzésével érte el Stekli Gyula. A harmadik és hetedik forduló érdekességét jelentette az ugyancsak minimálisnak tekinthető 4 segédponttal Dr. Szabó Imre, illetve Oláh Csaba három segédponttal nyert asztal első helyezést, négy ponttal gyarapítva pontjaik számát. A 10. forduló sajátosságát jelentette, hogy az asztalok első helyén játszó (A) játékosok közül 5 megnyerte a játékot.

A végső győzelmet megszerző Bartos Gábor az utolsó fordulóban második lett, ezzel „lelökte” az addig harmad magával a dobogó második helyén álló Pavelka Jánost, akit a 10. fordulóban, pontszerzés hiányában, összesen hárman megelőztek.

A döntő végjátékát jelentő 8-10. fordulót tette érdekessé, hogy a verseny állása már nem képezte a közszemle tárgyát. Minden versenyző csak a saját és az „ellenfél információit” (a játszmák kivetítőn szereplő adatait) értékelve állapíthatta meg az esetleges helyezését. A pontos helyezés ismeretének hiánya, az elért helyezés megőrzése vagy az előrébb jutás további küzdésre, győzelemre sarkalta a résztvevőket. Talán a szerencse istennő, Fortuna szeszélye vagy az osztó és az emelő játékos keze hatással volt abban, hogy a helyezések döntő része az utolsó fordulóban, egyes esetekben, az utolsó partiban dőlt el.

Jakab Zsolt „eredményét” un. citromdíj ismerte el.

A győzelmet, az első helyezést megszerző Bartos Gábor a kilencedik fordulóban harmadik lett. Ebben a fordulóban a részére osztott lapok is szerepet játszottak abban, hogy ekkor a döntő utolsó helyén végző Jakab Zsolt is megelőzte.

A kiegyensúlyozott, szoros, mégis változatos döntőn, a végső eredmények megállapítása is sajátos volt. Az azonos elért pontszámok miatt a helyezések eldöntéséhez a megszerzett segédpontokat is  figyelembe kellett venni.

Első sor: Gulyás István, Bartos Gábor, Bereczky András, hátsó sor: Pavelka János, Oláh Csaba, Mészáros Károly

A Kovács Csaba által biztosított táblázat átültetése a játszmalapokra, hozzájárult az egyes forduló közötti idő – verseny által szükségesnek tartott – rövidítésére. Az Ultiszövetség 2010-ben a döntőn versenyző legjobb 21 ultisa közül néhány esetben, az egyes fordulók lejátszására limitált 30 perc talán kiélezett, a megfontolt versenyzésből adódóan, mégis kevésnek mutatkozott. A játszmalapok valamennyi fordulóra előre rendelkezésre álltak, mégis előfordult, hogy két forduló játékai egy időben (átfedéssel) folytak. A meghirdetett időbeni kezdés, az előre előkészített játszmalapok, ellenére – bár nem jelentősen – a döntő befejezése kissé elhúzódott.

A döntőre rendelkezésre álló terem adottsága hozzájárult, hogy a „verseny középpontjába” a technikai feladatokhoz  szükséges, a terem közepén asztal, kivetítő, számítógép, nyomtató került.

Külön kiemelést érdemel Szalai Antal kitartása, aki tartalékként végig szurkolta döntőt. (Sajnos róla értékelhető képet nem készítettem, pedig megérdemelte volna.)

Ezúton is gratulálok a győzteseknek, illetve valamennyi résztvevőnek a döntőben mutatott játékhoz.

Készítette: Tóth Bálint