A múlt hét végén, Kisvárdán ünnepeltük ultis csapattársunk, barátunk Mészáros Karcsi 70. születésnapját.
Az várható volt, hogy a rendezvényre régiónkból, Debrecenből, Sárospatakról,
Nyíregyházáról, Tiszabercelről sokan eljönnek hozzánk, de örömmel láttuk, hogy Zalaegerszegről, Veszprémből, Kecskemétről is jöttek, nem beszélve Budapestről, ahonnan három csoport is érkezett.
Itt és most beszélhetnék Muzslai Róbert MAUSZ elnök gratulációjáról, Gyömgyösi Géza
főtitkár szívet melengető, Leleszi Tibor, polgármester elismerő szavairól, én azonban másról ejtenék szót.
Arról, hogy nagyon régen nem volt alkalmam, alkalmunk ilyen jó hangulatú, baráti légkörű rendezvényen részt venni. Az elmúlt alkalmak vitái, torzsalkodásai után kicsit tartottunk tőle, hogy 60 ember között is lehetnek nézeteltérések.
A szervező, ünnepelt azonban nyitó szavaiban önmérsékletet, és nagyvonalúságot kért a résztvevőktől, és nem kért fel senkit versenybírónak. És láss csodát! A nap folyamán egyetlen hangos szó nem hangzott el, az egyetlen apró félreértést pedig sikerült az asztalnál megoldani. A barátság, egymás tisztelete, és az ulti szeretete győzött. Szépek voltak a díjak, a különböző egyéni elismerések, de remélem mindenkiben a verseny, a találkozás öröme maradt meg leginkább.
Újra úgy éreztük: Van jövőnk!