sorszám Név forint pont
1. Szász István 233 24
2. Várszegi Szilárd 267 21
3. Száraz László 186 20
4. Juhász Sándor 139 20
5. Magyar Zoltán 84 20
6. Bereczki András 45 20
7. Tóbiás Ferenc 239 18
8. Oláh Csaba 147 18
9. Papp Sándor 110 18
10. Zoltainé Márta 58 18
11. Sánta József 35 18
12. Gulyás István 17 18
13. Deák Zsolt 17 17
14. Sánta Szabolcs 231 16
15. Bocz Árpád 133 16
16. Serényi Zoltán 44 16
17. Mészáros Lajos 120 14
18. Gyöngyösi Géza 92 14
19. Pápai László 66 14
20. Peley András 49 14
21. Bakos Sándor 28 14
22. Czili Mihály 23 14
23. Máté Lajos -17 14
24. Tóth Mátyás -47 14
25. Opauszki János -48 14
26. Nagy István -74 14
27. Kovács Zoltán -90 14
28. Török Imre -155 14
29. Kiss János 18 12
30. Krisztián András 4 12
31. Juhász József dr. -21 12
32. Mészáros Károly -131 12
33. Bur Béla -142 12
34. Opauszki György -226 12
35. Szabó Imre dr. -36 11
36. Somossy László -75 10
37. Király László -79 10
38. Hidegkuti Miklós -105 10
39. Balogh Gyula -113 10
40. Szikszai Miklós -53 8
41. Dalanics György -87 8
42. Harascsák Ferenc -146 8
43. Stick Gyula -159 8
44. Szabolcsi Attila -165 5
45. Benedek Géza -116 4
Az ultisok társadalma olyan, mint egy nagy család.
Egymással versenyeznek, ki jut be a döntőkbe.
De vannak Emlékversenyek, amelyek nem erről szólnak.
Az eltávozott Barátainkról, akik már nem szólhatnak bele a versenyek eredményeibe, de akikről minden évben megemlékezünk, hogy ne felejtsük el Őket, hiszen nem olyan rég még egymással vetélkedtünk.
Az év folyamán több emlékverseny is van.
Kisvárdán a Hauer – Nagy,
Nyíregyházán a Sánta József, – ami ez évtől csak egyszerűen az In Memoriam nevet viseli
és Budapesten a nagy Emlékverseny, ahol mindenkiről megemlékezünk.
Megható volt a múlt szombati verseny.
Rehó Lajos helyi elnök megemlékezése mindenki szeméből előcsalt legalább egy könnycseppet.
Dr. Orbán Gergely özvegye – aki a megnyitón és a díjátadáson is jelen volt – képviselte az özvegyeket. Beszédében a Barátságot emelte ki, mint a legnagyobb összetartó erőt.
Hogy ez mennyire hatott, arra az a bizonyíték, hogy se renonsz, sem oda nem illő „hang” nem sértette a jelenlevőket.
Nekem volt az eredményen ,kívül is egy jó érzésem.
Török Imi, aki az előző versenyen nem éppen tisztességesen viszonyult hozzám, a verseny végén elnézést kért, amit el is fogadtam.
Azt hiszem ezek a versenyek is szükségesek ahhoz, hogy az ultis család megtanuljon viselkedni.
Gratulálok a szervezőknek és minden jelenlevőnek a sportszerű légkörért, a baráti hangért és a megértő játékért. Mert voltak olyanok is, akik rendszeresen nem járnak versenyekre, de segítettük Őket abban, hogy mit tudnak licitálni a lapjukból, – mindezt renonsz nélkül.
Sokadszor bizonyosodott be, hogy így is lehet…
A kerék nem áll meg. Forog tovább.
Most szombaton következik a II. Elődöntő, amihez minden ultistársamnak sok szerencsét kívánok. De ne veszítsétek el a kedveteket, ha nem jön össze: Van még egy esély Zalaegerszegen, a harmadikon!
Baráti üdvözlettel: Szilárdbá’