1. Rehó Lajos 32p +322ft +33Élő
2. Török Imre 30p +191ft +24Élő
3. Varga Ferenc 30p +110ft +18Élő
4. Bakos Sándor 26p +83ft +12Élő
5. Mészáros Károly 24p +24ft +1Élő
6. Solti István 23p +105ft +1Élő
7. Gyöngyösi Géza 22p +66ft +13Élő
8. Sánta József 21p +101ft +8Élő
9. Virág László 20p +144ft +1Élő
10. Száraz László 20p +54ft +1Élő
11. Muzslai Róbert 20p 22ft -5Élő
12. Manga Attila 20p 50ft +3Élő
13. Selmeczi András 18p 44ft -6Élő
14. Orzó Péter 17p +31ft -1Élő
15. Fábián Béla 16p 32ft -4Élő
16. Rákos Károly 16p 58ft +2Élő
17. Nagy István 16p 106ft -18Élő
18. Bolyos Gábor 14p 205ft -21Élő
19. Gégény Tamás 14p 274ft -11Élő
20. Nagy Béla 12p 113ft -19Élő
21. Bágyi Imre 9p 327ft -33Élő
Gratulálok minden résztvevőnek és külön a győztesnek, szervezőknek!
Mivel ide vág, leírom hogy az új Párosító programom egyik előnye, hogy egész nap élőben követhető volt a Döntő verseny alakulása a neten, vagyis Élő-közvetítésre is alkalmas! Ha érdekli a MAUSZ-t vagy MUOE-t vagy bárkit a dolog, akkor rászánok némi munkát és szélesebb körök is láthatnának saját otthonukból versenyeket, Döntőt, nem csak én és barátaim. Valamint a helyszínen lévő, okostelefonnal vagy tablettel rendelkező egyének is nyomon tudnák követni saját versenyük alakulását anélkül, hogy folyton a szervezőket nyaggatnák sorban állva.
Azt is megjegyzem, pusztán mint érdekesség, hogy az igazságosabb normalizált (helyezési létszám arányos) pontozással Virág László nem 9., hanem 2. helyezett lett volna (egyáltalán nem vitatva a mostani 2. helyezett Török Imre érdemeit, aki bármilyen pontozással a dobogón maradna, félreértés ne essék!), mivel László amikor az asztalainál 2 pontokat szerzett 2. helyezéseivel, akkor tette azt mindig pozitív forint eredményekkel! Márpedig állandóan pluszban végezni középen elég bravúros plusz teljesítmény (értsd: folyton nagyon közel állt az asztal győzelmekhez), amit a 4-2-0 sem a 3-2-1-es pontozási rendszer nem vesz sajnos figyelembe. Egyébként 3-2-1-ben is ugyanaz lett volna a Döntő végeredménye.
Az új Párosítómban egyébként egyetlen kattintás átváltani bármelyik pontozási rendszerre, akár menet közben vagy a verseny végeztével is…
http://www.ultiszovetseg.hu/parosito/
További sportsikereket!
Marci
(ez a fórum sokkal hatékonyabb lehetne, ha nem utólagosan lennének engedélyezve a hozzászólások, néha napokat késlelteve és ezzel alaposan letörve a hozzászólások naprakészségét!)
Visszatérés a kályhához
Az éven a tizedik döntőre került sor az Ultiszövetség szervezésében. Szerencsések voltak a bejutottakat, mert bejutni sokszor nehezebb, mint a döntőn jól szerepelni. A teljesítményben Fortunának jelentős szerepe van.
Vártam arra, hogy megérjen bennem a gondolat: Én is hozzátegyem a véleményem Prorok Marci hozzászólása segített eldönteni, hogy szóljak. Hiszen részese voltam a sikeres és kudarcos versenyeknek egyaránt.
Elsőnek szeretnék gratulálni azoknak az embereknek, akiknek döntő szerepe volt abban, hogy visszataláltunk a régi kerékvágásba.
Prorok Mártonnak, aki a MaRaBu atyjának tekinthető. Az első, 2006-os döntőre készítette 21 főre a párosítót, maga vezette le a versenyt. Annakidején az interneten is nyomon lehetett követni. Az idei döntő ennek mintájára lett lebonyolítva, már a finomított változatban, amit Marci az ismertetőjében mindenki számára érthetően megmagyarázott. És ezt is nyomon lehetett követni az interneten!
Itt jegyzem meg, hogy az újfajta versenyforma / nyolcszor 18 játék/ maga nem alkalmas arra, hogy mindenki mindenkivel találkozzon. Szegeden ez is közrejátszott, hogy botrányos körülmények között fejeződött be a döntő.
Gyöngyösi Gézának, aki nem kis fáradsággal alapos munkát végzett az előkészítésben és a számítógép kezelésében.
Nagy Istvánnak, aki méltó keretet biztosított a versenynek, ünnepi hangulatot teremtve a résztvevők számára.
Rehó Lajosnak, aki az új /régi/ megoldások egyik kezdeményezője volt, ezzel segítve a verseny sikerét. A versenyen új oldaláról mutatkozott be: Bátor és kezdeményező volt, aminek a sikert köszönheti.
Volt egy számomra meglepő „húzása”. Engem kért fel a döntő bírájának, amit a résztvevők megtapsolták. Más terveim voltak: Játszani szerettem volna a többi kimaradt játékossal. Ha már így alakult, a feladat érdekében tisztességesen helyt akartam állni a bíráskodás területén. Ezért ott maradtam közöttük, szemmel tartottam őket. Minden a legnagyobb rendben folyt, a verseny pörgött, a játékosok sportszerűen játszottak, nekem semmi dolgom nem volt. Néhányszor a parti végén értékeltem a játékot és véleményeztem, mi lett volna a helyes az adott szituációban.
A versenyeken Fortuna jelenléte meghatározó. Van, akit kegyeibe fogad és kitart mellette, van, aki ezzel a „keggyel” nem él, és megbünteti.
Mindkét esetre kiemelnék egy-egy példát: Mi a következménye, ha valaki következetesen megjátssza a lapját, bátor, kezdeményező, és annak, ha valaki előnye megtartása érdekében biztos lapját sem játssza meg, óvatos. Én inkább gyávának nevezném.
Rehó Lajos barátunk már kora reggel úgy indult a nemes küzdelemnek, hogy erőt merített abból a jófajta háziszőttest tartalmazó laposüvegből, amivel minket is megkínált. Látszott rajta, hogy ma nem az a „Lajos”, aki csak részese a döntőnek, hanem az, aki szeretné azt megnyerni.
Egyetlen példát hozok fel, egy terített betlit. Ami a döntő momentum volt a nyeréshez. Előtte licitként volt egy negyvenszáz ulti. Másodjára a második játékos piros negyvenszáz ultit mondott. Lajosnak a következő lapjai voltak: 5 zöld, hiányzott a 7 – 8, volt két különböző szinü figurája, és 7 – 8 alsója más szinből. Rányult gondolkodás nélkül. Megkapta a zöld 7 – 8 –at Csontnélküli terített betlije lett. Bátor nyúlás volt, de logikus.
És az ellenpélda: A harmadik körben úgy ment a lapja Gégény Tamásnak, hogy akár minden partit Ő játszhatott volna. Nem tette: Őrizte az előnyét. A legkirívóbb eset a következő volt: Hat piros mellett négy makkja volt, mégsem merte bemondani a piros ultit. Igaz, mindkét színből hiányzott az ász tizes, de ezt százból ha egyszer lehet elbukni. A végén megjegyeztem, ennek böjtje lesz. Fortuna elpártol mellőle. Az eredmény engem igazolt: Már a következő körben csinált egy nagy hibát. Ez is megéri az elemzést. Felvevő negyvenszáz ultit mond zöldből. Neki a következő lapjai voltak. Négy üres makk, piros ász, 7 -9, tök ász király 7. Zöld király indulásra elkente a PIROS ÁSZT! Ami oltári nagy hiba. Hiszen ezzel azt sugallta, hogy nála van a tizes is, tehát a felvevőnek nem piros a hajtószíne. A harmadik játékos ebben a hiszemben megkontrázta a százat, jogosan, hiszen mindkét másik színből nála volt a tizes. Erre zúgó rekontrát kaptak, hiszen felvevőnek piros húsz tizese volt negyedmagával a hajtója.
Egy tapasztaltabb játékos vagy nem ken semmit, vagy a TÖK ÁSZT. Miért? Nem valószínű, hogy zöld indulásnál tök legyen a hajtószíne ász- király nélkül.
Néhány közmondás, ami ehhez a témához vág. „Addig üsd a vasat, amíg meleg” „Bátraké a szerencse” Cselekvés előtt nem árt gondolkodni.
Az ulti játék, sok évi tapasztalattal lehet igazán megtanulni. A tapasztalt játékosok tanácsát bölcsebb elfogadni, mint visszautasítani.
Összegezve: Remélem, a jövőben a sikeres versenyek lesznek többségben. Szeretném, hiszen részese voltam minden sikeres és kudarcos döntőnek. Tudom milyen, ha jó emlékei maradnak egy sikeres és azt is, milyen keserű szájíz marad meg a résztvevőkben egy kudarcos verseny után.
Van még egy kívánságom. Legyen rá akarat az Ultiszövetség vezetése részéről, hogy a játék tisztasága érdekében végre hangolják össze a kétfajta szabályrendszert.
Tisztelettel: Várszegi Szilárd a döntő bírája.
Mivel senkit nem érdekel a véleményem, senki nem foglalkozik a javaslataimmal, úgy határoztam, hogy a j9vőben nem írok semmilyen témában a honlapra.
Reméltem, hogy a sok tisztségviselő közül lesz néhány, aki felkarolja. Nem volt.
Nem kívánok a bírói testület tagja sem lenni.
További sikeres semmittevést kívánok a Vedzetőségnek.
Tisztelettel: Várszegi Szilárd