Nekrológ Solti Pista barátom emlékére. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Címke: Nekrológ
In memoriam Molnár Mihály
Hihetetlen, de igaz. Két éven belül három, köztük két olyan ultisát vesztette el a Tiszaberceli Szabadidő Egyesület, akik elnyerték Az év játékosa címet. Szinte napra pontosan két évvel ezelőtt döbbentett meg mindenkit Stekli Gyula hirtelen halála, tavaly Juhász Ferenctől kellett búcsúznunk, s most újabb veszteség érte az ultisok táborát. Július végén, egy szép nyári délutánon , amikor mindenki örül a nyárnak, a jó időnek, egy tiszaberceli kertben egy élet véget ért. Molnár Misinek két otthona volt. A nyíregyházi családi ház, és a berceli szülői ház, ahol édesanyja várta minden nap, s amelynek kertjében azon a végzetes délutánon dolgozgatott, ahol mindig jól érezte magát, hiszen ott nőtt fel, ott ivódott sejtjeibe a föld szeretete. Hívta a kert, mert ott mindig van tennivaló. Hogy mi történt? Talán sosem tudjuk meg. Egy rosszullét a melegben, egy vérrög, amely elindult végzetes útjára, vagy talán a szíve mondta fel a szolgálatot? A gyorsan jött szakszerű segítség sem tehetett semmit. Lezárult egy életút 57 évesen, pedig még annyi tennivaló várta, s amelyeket oly szívesen végzett. Szántás, vetés, aratás, kártyapartik, baráti beszélgetések, régi munkahelyi kötődések a Repülőgépes Növényvédő Szolgálatnál, versenyek, vadászatok, családi események. Mindez a múlté. Búcsúzunk egy nagyszerű embertől, egy korrekt, tehetséges játékostársunktól, egy segítőkész baráttól, aki racionális döntéseivel, jó meglátásaival eredményesen képviselte az egyesületet, sportszerű magatartásával kivívta mindenki elismerését. Megrendülten búcsúzunk tőled kedves Molnár Misi barátunk. Veszteségünk felmérhetetlen.
Gondolatok és tényszerűségek szeretett Pavelka Jánosunkról , Zola fia tollából.
A versenyengedélyén szereplő kép, amit oly nagyon kedvelt.
Először is köszönjük szépen azt a sok részvétnyilvánítást, beszélgetést, üzenetet, amit az elmúlt napokban, hetekben kaptunk tőletek Ultisoktól. Mi most nem csak egy apát (vagy a Magdi esetében egy szép párkapcsolatot) vesztettünk el, hanem egyúttal egy barátot is. Számunkra Ő volt LEGESLEGNAGYOBB.
Saját magam példáját mondva, ezen beszélgetések is nagyban segítenek minket abban, hogy holnap-holnapután már ne törjenek ránk sírógörcsök pl. a hűtőhöz menve, vagy akár kocsi vezetés közben csak úgy minden ok nélkül. Ezért még egyszer köszönet nektek!
A temetésen nem lesz se egyházi, se szónoki beszéd. Úgy gondoljuk, hogy az Ő életszeretetét az nem tudná kellő mód kifejezni. Ezért az elbúcsúzást a családja és a barátai, által elmesélt élethelyzetek, humoros történetek, vagy akár csak egyes jellemvonásainak felidézése adná döntő részt. Amennyiben volna közületek olyan személy akinek, a fentebb említett hangvételnek megfelelő gondolat eszébe jutna (pl .egy versenyről, vagy egy személyes találkozásról), akkor azt velem, vagy az ultisok részéről elbúcsúzó személynek kérem, továbbítsa!
Ezért bár volna pár ide illő gondolatom, ami hozzátok szólna, de azt majd ott szeretném először megemlíteni.
A kártyajátékok szeretetét a temetés időpontjának kiválasztásával is szerettük volna tükrözni, ezért esett a család választása 21-ére.
Temetés pontos időpontja és helyszíne:
november 21. (péntek)
„Belvárosi temető” (6728 Szeged, Fonógyári út 9.)
10 órától Ravatalozónál urna kihelyezése, majd általa kedvelt zeneszámok hallgatása, megérkezés.
11 órától Temetés kezdete a ravatalozónál.
Kívánságához hűen kérünk mindenkit, hogy lehetőség szerint ne fekete felsőruházatban érkezzen és kegyeletét 1 szál virággal fejezze ki! Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Gyászközlemény
Szomorú hírt tudatunk az ultis társadalommal. Tegnap 23 órakor, életének 74. évében, hosszas kórházi kezelést követően elhunyt Pavelka János a Szegedi Szabadidős Ulti Egyesület elnöke.
Hírek
A Győmrői SE tudatta velünk a hírt, miszerint Hackl Mátyás pestszentlőrinci ultis barátunk ma reggel 9 órakor, életének 69. évében, elhunyt.
Bucsányi Mihály emlékére
Búcsú Miska Bácsitól
Mondom néktek: mi mindig búcsúzunk.
Az éjtől reggel, a nappaltól este,
A színektől, ha szürke por belepte,
A csöndtől, mikor hang zavarta fel,
A hangtól, mikor csendbe halkul el,
Minden szótól, amit kimond a szánk,
Minden mosolytól, mely sugárzott ránk,
Minden sebtől, mely fájt és égetett,
Minden képtől, mely belénk mélyedett,
Most a Szegedi Szabadidős Ulti Egyesület búcsúzik egy nagyszerű embertől, jó baráttól, játékosától Bucsányi Mihálytól. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Pihenj békében Révész Gyuri!
Egy ultista halálára!
Ki mint él, úgy ultizik. Ezt a szatócs bölcsességet egy nagyon öreg, sokat látott, életét végig ultizó barátomtól hallottam. Ő már elment, mire rájöttem, hogy mennyire igaza volt. Legyünk őszinték barátaim: az ulti kocsma játék, a vele járó hangulati elemekkel. Ahol ultiznak, ott zaj van, ordibálás, látszólag késhegyre menő viták. Ultizók közt nincs rang, tisztelet, 18 éves lány anyázza a nagyapja korú partnerét, és büntetlenül le lehet hülyézni, ha hibázik az egyetemi tanárt. Éppen ezért, amikor kényszerűségből magam is rászoktam az Interneten történő ultizásra, eleinte megkaptam a magamét. A nick nevek mögé bújó ismeretlenek az élettel szembeni valamennyi frusztrációjukat a kártyaasztalnál élik ki. Ezért haragudni nem szabad, legfeljebb lelépni.
Első kellemes meglepetésem a PUMA néven játszó partneremnél ért. Feltűnt, hogy milyen elnéző mással, ha hibázik, azonnal bocsánatot kért, ha ő nem játszott jól. Mikor az ulti játék egy szervező zseni rajongója összehozta vele az élő partit, már nem volt meglepetés, hogy azonnal megszerettem. Az ismeretlenül is sugárzó empátia, ha valaki gyengén játszott, renonszott csinált, azonnal megmutatkozott. Felejthetetlen emlékem az első alkalom. A bűzös kis óbudai eszpresszóban PUMA játék előtt kitette a kis fém dobozkáját, amiben legalább 5000 forintnyi aprópénzt hozott és játék előtt megsodorta saját készítésű cigarettáját, ami a szórakozás egyik rítusa volt. Egy kattintás ide a folytatáshoz….