Nekrológ Solti Pista barátom emlékére.
Talán még el sem száradtak a virágok egy síron,melybe egy édesanyát temettünk a fia mellé,hamarosan friss virágok-az elmúlás virágai-fogják borítani e sírt.Utánuk ment az édesapa,a férj, az én drága barátom,a Solti Pista.Utánuk akart menni nagyon,így találva meg lelke békességét.Az el nem múló gondolatok,a lelket,a szívet marcangoló, tépdeső gondolatok fájóbb és maradandóbb sebeket ejtenek minden fizikai sérülésnél.Egy ilyen kiváló fizikumú,életerős embert,mint az én barátom,csak a lélek tudhatott-és sajnos tudott is-megadásra kényszeríteni.Az aranylakodalmukra megtisztelt bennünket -a csapattársait-,és meghívott.Táncolt és énekelt-sőt,együtt is énekeltünk- annyit,hogy csak ámélkodtunk.Előttem lesz örökké,ahogy két ,ökölbe szorított kezét az égre emelve, egyedül énekelte a Székely Hímnuszt.
-Drága feleségem csinálta nektek- mondta oly sokszor,és már adta is a szendvicseket,amikor beült az autóba,és indultunk távoli versenyekre.Nagyon büszke volt, hogy Soltvadkert néven indultunk az országos csapatbajnokságon és egyéb versenyeken,hiszen csak ő volt a csapatban solvadkerti.Kétszeres bajnok lett a csapatunk.Tudtuk,és néha ő is halkan megjegyezte,ezért most leírom,és ha a leírt szónak lehet hangja,akkor most hallja mindenki ahogy kiáltom:a Solti Pista háromszoros országos csapatbajnok!
Keszthelyi csapattal is nyert régebben.Szervezett egy versenyt a Piszmán Béla bácsi 90. születésnapja alkalmából.Mindent átvállaltunk tőle,csak a szervezést nem.Óriási lendülettel,pénzt,időt nem sajnálva,egy ritkán látható létszámú versenyt hozott össze.Mikor a verseny végén átöleltem és gratuláltam neki ,csupa könny volt a szeme.Többször láttam sírni.Leginkább amikor a fiáról beszélt,aki a szeme előtt halt meg 9 éve.Vagy amikor nálunk volt-mert ez többször is előfordult-,és meglátta a kisfiú unokámat.Megkért,hogy felvehesse ezt a másfél éves gyermeket.Felvette,magához ölelte,aztán hátat fordított.Kis idő múlva láttam,hogy rázkodik.Letette a gyermeket és kiment az udvarra.Pár perc múlva mentem csak utána.Átöleltem és csak annyit mondtam: indulnunk kell.
Voltak legendás mondatai.Ilyenek például:”ez nem dráma,ez dramaturg”vagy „ezer-mit ezer -,egy millió fényéve nem történt ilyen” és a sokat hallott ” csak utolsó osztás ne lenne”.
És volt-sajnos- utolsó mondata is.Amikor halála előtti péntek délután telefonon beszéltünk,tudtam,hogy nem látom többé.Tudtam,hogy búcsúzik.Amikor öt évvel ezelőtt telefonáltak,hogy gyorsan menjek haza,mert az apósom látni akar utoljára,haza rohantam,fogtam a kezét,majd mielőtt eljöttem volna tőle megpusziltam,és a fülébe súgtam: Szia Apu! Jó utat! Hajnalban meghalt.A Pistának is csak annyit mondtam a telefonba: Pistikém szeretünk! Jó utat !Vasárnap meghalt.
Drága barátom,Solti Pista !
Két dolgot megígérek most.
Az egyik az,hogy a következő csapatbajnokságon,annak ellenére,hogy nem lesz a csapatban soltvadkerti játékos,Soltvadkert néven fogunk indulni.
A másik.
Amikor feleséged halálának hírét véve,lementem hozzád,és a szobában ülve hallgattam lelked fájdalmait,azt kérted,hogy ez maradjon köztünk.Ez így lesz.Ez a sírba száll veled,s velem !
Nyugodj békében!
Nagyon sajnálom , őszinte részvétem .
Márai Sándor az emberi módon való életről szóló gondolataival búcsúzom Tőled minden ultis kedvelt Solti Pistája.
„Az életnek értéket csak a szolgálat adhat, mellyel az emberek ügye felé fordulunk…Ember vagy, tehát ember módra és emberek között kell élned. Ember módra élsz, ha igazságosan élsz. Ha minden cselekedeted és szavad mögött a szándék van: nem ártani az embereknek.Néha csak azzal, hogy nem hallgatod el az igazságokat. Néha csak azzal, hogy nem mondod tovább, amit mások hazudnak.
Néha csak azzal, hogy nem mondasz igent, amikor mindenki kiabál: Igen, igen!-t egy életen át, következetesen nem beleegyezni abba, ami az emberek hazugsága, nagyobb hősiesség, mint alkalmilag hangosan és mellveregetve tiltakozni ellene. Az égiek világában csak akkor érzed jól magad szeretteid és barátaid körében, ha minden nap minden öntudatoddal a földi életedben az igazságot szolgáltad.”
Pista! Te ilyen voltál a munkában, a kártyaasztalnál és elvbarátaid között is. Isten Veled, nyugodj békében!
Solti István emlékére
Ezt az írást az Emberről, a Barátságról és az Ultiról írom. Mindazoknak, akik ismernek és ismerték Solti Pistát meg a viszonyunkat is.
Mint Embert, tiszteltem. Barátnak tartottam. Igazi, segítőkész Barát volt. Nem tudtam olyat kérni, hogy ne teljesítse: Ott volt Sárospatakon, amikor versenyre hívtam. Ott volt a Korda- Villában, amikor beutalót nyertem.És segített, amikor anyagilag rászorultam. Igazi Barátként viselkedett.
Más lapra tartozik, amikor kártya került a kezébe. Akkor nem a „barát”, hanem a JÁTÉKOS oldaláról mutatkozott be. Úgy senki nem tudott örülni, mint Ő egy – egy győzelemnek. De „sírni” is úgy tudott, mint senki más: ilyenkor „undorító” volt a játékosok hozzáállása, és órákig tudott „mesélni” a vélt sérelmeiről. Levakarni sem lehetett, Ma sem tudom, hogy volt képes elfogyasztani az ebédet. miközben „be nem állt a szája” a panasztól, hogy babráltak ki vele „aljas módon” az ultistársak.
Sokáig nem értettem, miért van ez így nála, ez a kettősség: Mára tökéletesen megértettem. a keserűség, amit az élete folyamán le kellett nyelnie, annyira felgyülemlett benne, hogyha nem adja ki, talán meg is fulladt volna…
Sajnos, Ő is sokat szenvedett: A Sors nem kimélte.Fiatalon elvesztette a fiát, amit megemészteni egy Élet kevés. Rá a saját kamionja borult és nyomta agyon. Ezt nálam jobban senki nem igazolhatja. Nekem a lányom halt meg tragikusan. Szerelmi bánatában a vonat alá feküdt. Majdnem belehaltunk a bánatba. A sírján található felirat hűen tükrözi lelkiállapotunkat: „Vérzik a szívünk ameddig csak élünk”.
Pista és felesége is így érezhettek. Ezért volt a játékban egyszer „Király”, másszor pedig kiállhatalanul „síró”, mert úgy érezte, mindenki Őt akarja átverni.
Szerette a feleségét, ennek jeleit minden versenyen tapasztaltuk. Így érthető, hogy amikor nemrégiben tragikus k9rülmények között meghalt, teljesen megtört Kocsival a síneken rekedt, pánikba esett és nem tudott lehajtani: Halálra gázolta a vonat. Pista, nem tudta elviselniu a hiányát. Pedig sokan, én is próbáltuk vígasztalni, visszavezteni az Életbe.
De Ő nem akart tovább élni egyedül. Szerető felesége hiányát semmi és senki nem tudta pótolni. Utánament.
Percre pontosan két hét eltelével elment oda, ahol a felesége meghalt. Makacs ember volt: Amit elgondolt, kersztülvitte, hiába próbálták meg szerettei, ultistársai meggyőzni, hogy az Élet még tartogat számára is örömöket.
Elhatározta magát és véghezvitte. Ugyaz elé a vonat alá vetette magát. ott, ahol a felesége végezte be életét.
Megértem cselekedetének okát. Ha én kerülök ugyanabba a helyzetbe, talán én is ugyanezt tettem volna.
Sajnálom, hogy így kellett végeznie. Egy igazi Barátot veszítettem el benne. Igaz, hogy sokszor volt nézeteltérésünk, veszekedtünk is, de senkivel nem lehet olyan jól összeveszni, mint akit szeretünk. Így vagyok ezzel a feleségemmel is. Lassan 60 éve veszekszünk minden nap – békés egyetértésben.
Pistában egy Barátot vesztettem. És az egész ultis társadalom szegényebb lett egy Emberrel, aki különleges színfoltja volt versenyeinknek. Ennek legszebb tanujelét Muzslai Róbert Elnök adta, amikor megígérte a ravatalánál, hogy a jövőben is Soltvadkert néven indulnak Csapatban – az emlékére. Ha beférek a csapatba, én is szívesen leszek „Soltvadkert” csapatának tagja, habár soha nem jártam ott. De Pista emlékét megőrzöm szívemben. hiszen mint Barát, közel állt hozzám.
Kedves Pista!
Úgy fogok Rád emlékezni, mint az egyik legkedvesebb Barátomra. Azt meg „elfelejtem”, hogy a játék hevében, amikor kártya volt a kezedben, nem mindig értettünk egyet. Kérlek, bocsáss meg, ha ellened vétkeztem. Rövidesen úgyis találkozunk az „égi asztaloknál” – és minden folytatódik tovább.
Nekünk, ittmaradottaknak még vannak feladataink az Életben. De emléked a szívünkben tovább él. Nyugodjál békében.
szerető Barátod: Szilárd