Egy ultista halálára!
Ki mint él, úgy ultizik. Ezt a szatócs bölcsességet egy nagyon öreg, sokat látott, életét végig ultizó barátomtól hallottam. Ő már elment, mire rájöttem, hogy mennyire igaza volt. Legyünk őszinték barátaim: az ulti kocsma játék, a vele járó hangulati elemekkel. Ahol ultiznak, ott zaj van, ordibálás, látszólag késhegyre menő viták. Ultizók közt nincs rang, tisztelet, 18 éves lány anyázza a nagyapja korú partnerét, és büntetlenül le lehet hülyézni, ha hibázik az egyetemi tanárt. Éppen ezért, amikor kényszerűségből magam is rászoktam az Interneten történő ultizásra, eleinte megkaptam a magamét. A nick nevek mögé bújó ismeretlenek az élettel szembeni valamennyi frusztrációjukat a kártyaasztalnál élik ki. Ezért haragudni nem szabad, legfeljebb lelépni.
Első kellemes meglepetésem a PUMA néven játszó partneremnél ért. Feltűnt, hogy milyen elnéző mással, ha hibázik, azonnal bocsánatot kért, ha ő nem játszott jól. Mikor az ulti játék egy szervező zseni rajongója összehozta vele az élő partit, már nem volt meglepetés, hogy azonnal megszerettem. Az ismeretlenül is sugárzó empátia, ha valaki gyengén játszott, renonszott csinált, azonnal megmutatkozott. Felejthetetlen emlékem az első alkalom. A bűzös kis óbudai eszpresszóban PUMA játék előtt kitette a kis fém dobozkáját, amiben legalább 5000 forintnyi aprópénzt hozott és játék előtt megsodorta saját készítésű cigarettáját, ami a szórakozás egyik rítusa volt.
És miközben rabiátus indulatos ellenfelünk kis híján összetörte haragjában egy bukott parti után a berendezést, PUMA csak ennyit mondott: hagyd abba, én inkább kifizetem, mintha Te nyertél volna!
Kártya szeretete szervező zsenivé tette. Létrehozta szinte semmiből a PUMA Ulti Klub-ot, melyet élete végéig pátyolgatott. Olyan gonddal állította össze egy-egy bajnokság PUMA csapatát, mint egy jó szövetségi kapitány a labdarugó válogatottat. Sosem fogom elfelejteni, hogy egy alkalommal autó nélkül voltam az esedékes élő partin. PUMA a játék végeztével megajánlotta, hogy hazavisz. Megdöbbenve láttam, hogy kocsijának hátsó ülése és csomagtartója tele van használt, ám jó állapotú ruhaneművel. Szinte szégyenkezett, mikor bevallotta, kapóra jön, hogy engem hazavihet, egyúttal betér majd a Keleti aluljáróba, ahol az ő hajléktalanjai már nagyon várják a használt holmikat, amit önmaga selejtezett ki, és baráti körétől gyűjtött össze. Úgy jótékonykodott, mintha herdált volna. Még ő szégyellte magát a világ helyett.
Ki mint él, úgy ultizik! PUMA a hűséges férj, és rajongva szeretett családapa a kártyában „lépett félre”. Eleinte csak az tűnt föl, hogy elmaradozik az ultiból. Mivel ez mindnyájunknak nagyobb bűnt jelentett, mint munkából bliccelni, kérdésemre nevetve válaszolta: belekóstoltam a hazárdjátékba. Elcsaltak a pókeresek, megismertem ennek a pénzes játéknak a semmihez sem hasonlítható hangulatát. Számára az ulti volt a feleség, akihez mindig visszatérhet, fix pont az életében, és a póker volt az egy éjszakás kaland. Akkor nehezteltem ezért rá, ma már örülök, hogy kis izgalmat lopott az életébe.
Ki mint él, úgy ultizik! A kártyások olyanok, mint a horgászok. Gond nélkül dicsekszenek el nem létező partikkal, kreálnak csak általuk megoldott leosztást, és divat fitymálni a partnereket. PUMA-ról rosszat senki sem mondott, viszont nagyon sokan fordultak hozzá családi konfliktusokkal, munkahelyei megaláztatásokkal. Akin tudott, segített és még arra is volt gondja, hogy egy-egy versenyt emlékezetessé tegyen azzal, hogy a csapatát megajándékozza.
Ki mint él, úgy ultizik! PUMA úgy ment el közülünk, hogy nem kéredzkedett el senkitől. A kapitány, a névadó nem szokta cserbenhagyni csapatát. Talán ez az első és utolsó vétséged, hogy engedély nélkül távoztál az előtted még tornyosuló ulti feladványok elől, itt hagytad árván csapatodat. Mondhatom, számunkra Nélküled nem lesz több igazán jó leosztás!
Ahogy ismertelek, földi emberséged jutalma talán az lesz, hogy első asztalnál játszhatsz a Téged megelőzött égi partnerekkel.
Pihenj békében Révész Gyuri!
Spánn Gábor