In memoriam Kovács Sándor
„Minden halál (…) kimerevíti, a maguk visszavonhatatlanságában kinagyítja mindazokat a tetteket, vagy mulasztásokat, legyenek azok bár csak gesztusok, amelyekkel a halotthoz életében kapcsolódtunk. ( Ancsel Éva: Az élet mint ismeretlen történet, részlet)
Tudom, hogy már nem fáj neki. Mikor már mindnyájan láttuk, hogy beteg, kérdésemre: hogy vagy Sanyi, így felelt:” Lehet, hogy ma este, vagy holnap reggel… Nekem már minden nap ajándék. Tudom, hogy legnagyobb ellenfelem nem tudom legyőzni.”
Ezt április közepén a tiszaberceli csapatverseny régiós döntőjén mondta.
Emlékképek tolonganak bennem, versengenek egymással. Ha tudnám, sem lehetne sorba rakni, hagyom, hadd kavarogjanak. Felidézem, s tovaröppennek, jönnek egymás után az ulti versenyek. Egy megnyert vagy elveszített parti után a maga csendes módján megfontoltan elemez, alkot véleményt. Ugyanolyan logikus módon, ahogy iskolájában a matematika órákon tette. Ő, aki a gyerekek nyelvén is remekül értett. Megértő tanárként követelt, ki csodákra volt képes velük.
Ám egy csodára képtelen volt: megnyerni az utolsó nagy partit.
„Sanyi! A sport ulti országos bajnoka voltál 2010-ben. Emellett számtalan versenyen végeztél első helyen. Sok-sok leosztást megnyertél, most elvesztetted a legfontosabbat, a földi játszma már nem a tiéd.”
Szerény alakja szemünk láttára változott, bár sápadt arcán egy-egy félmosoly még végigfutott, s abból minden ultis barát számára jutott. Így vette át április közepén Tiszabercelen a régiós csapatbajnokságért járó első díjat.
„Te már akkor tudtad, amit mi most sem tudunk elfogadni, hogy az októberi döntőben már nem leszel ott, mert az ulti versenyek számodra az égi pályán folytatódnak.” Mi, ultis barátaid tudjuk, hogy ott fent sosem fogsz „betlizni”, mert neked az első asztalnál van a helyed. Ott játszol majd, s onnan is szerényen, mosolyogva lenézel ránk. Mi pedig megkérdezzük: „Hogy vagy ? Mert hiányozni fogsz a versenyekről.”
Isten veled, Sanyi!
Rehó Lajos
MAUSZ elnök
Kovács Sándor temetése 2013. június 3.-án 10:30 órakor a debreceni temetőben.