6 hozzászólás a(z) “Gyászközlemény” bejegyzéshez

  1. Őszinte együttérzésünk a gyászoló Családnak, emlékét tisztelettel őrzi a Földeáki Baráti Ulti Klub. Nyugodj békében!

    • Nagy Tisztelettel!
      Nagy tisztelettel kérdem a jó(?) Istent ,hogy miért most és miért Őt? Miért azt a nagyszerű embert ,aki annyi áldozatot hozott a családjáért,a gyermekeiért, a gyermekei édesanyjáért,és mi értünk ultisokért.Ha végre találunk egy olyan embert, akit lehet kedvelni,tisztelni,barátként szeretni,miért kell Őt ilyen gyorsan elvenned tölünk?
      Uram!
      Azt hiszem,hogy Te sem tudod mindig,hogy mit cselekszel!
      Vissza már nem adod nekünk tudom,de azért arra kérlek vigyázz rá odafent!Teremts neki békességet és szeretetet,többet mint ami jutott neki idelent.
      Irigyellek Uram,mert te még sokáig hallhatod-ami nekünk nagyon fog hiányozni egy-egy szegedi verseny megnyításakor-,hogy : Nagy Tisztelettel…!
      Janikám!
      Hiányod örök űrt hagy szívemben és lelkemben!
      Nyugodj békében!
      Barátod: Muzslai Róbert

  2. BÚCSÚZÁS.

    Tudtuk nagy a baj.
    Mégis reménykedtünk és kívántuk mielőbbi gyógyulásodat.
    Pénteken a kisvárdai Sport Ulti döntő napján az idulás előtt ott állt a kis szegedi csapatunk a kórházi ágyad előtt. Némák voltunk, hiszen Te nem tudtál már beszélni velünk – a szavakkal elkéstünk, elbúcsúzni nem lehetetett Tőled.
    Életed utolsó nagy játszmáját vívtad – nagy szenvedéssel – az életért küzdöttél.
    Ezt a játszmát már nem tudtad megnyerni, hiszen ezt nem is lehet senkinek.
    Utoljára mindig Földanya győz – testünket vissza kell adni Neki.
    Ez a világ rendje, hiszen tőle kapunk mindent.

    Szerettük. Ő mégjobban minket. Emlékszem mennyit vigasztalt, bátorított bennünket. Egy – egy rossz szereplésünk után, sokszor még aznap este telefonált. Mindig mondta – Ez csak egy játék… és következő héten már újra játszottuk az ULTI-t, mert ahol győztes van ott vesztesnek is kell lennie.
    Ezt meg kellett tanulni. A győzelemhez, mindig a vereség elfogadásán keresztül visz az út. És igazából nem is a győzelemről szól ez az egész. Hanem arról, amire Ő meg akart tanítani Bennünket. Akinek van szeme a látásra, füle a hallásra az már akkor tudta mire akar bennünket tanítani.
    Csak az élő szóra sosem figyelünk, pedig kellene…

    Egymás elfogadására. Udvariasságra. “Nagy Tiszteletre”. Türelemre.
    Szeretetre. Családra.

    A fenti dolgokban mindig példát mutatott Nekünk. Nem mondta – csinálta.
    Csak észre kellett venni. Családszeretet, emberiesség, tisztelet másoknak, szerénység. Nagy játékos volt a mi Elnökünk – de nemcsak az ULTI-ban.
    Szerették az emberek- az ULTISOK, a Bor Lovagrend tagjai, mi a Szegedi ULTI Egyesület tagjai.

    Hát akkor Búcsúzom, most itt ezekkel a gondolatokkal Tőled.
    Te egy nagy-nagy Tanító voltál Pavelka János.
    Te voltál az Út, az Igazság, az Élet.
    Nekünk egy dolog maradt: kövessünk Téged – szellemiségedet és a példádat.

    Hódmezővásárhely, 2014.11.11. — Rákos Károly

Hozzászólások lehetősége itt nem engedélyezett.